Előzetesen fontos megjegyezni, hogy a cikkben szereplő adatok 2008-as
évre vonatkoznak. Frissebbekkel jelenleg nem rendelkezem, de az megállapítható,
hogy minden téren csökkenés tapasztalható, ami főként az elmúlt két év
hozománya. A jelenlegi városvezetés nem viseli annyira a szívén a zöldet, mint
elődei, valamint a rendelkezésére álló forrásokkal igen pazarlóan bánik. E
kettőnek köszönhető a csökkenés.
Komáromban
a rendszeresen fenntartott pihenésre, kikapcsolódásra alkalmas terület az
1995-ös 301.519 m2-ről 2008-ra 1.276.972 m2-re
növekedett. Fontos hangsúlyozni, hogy nem a zöldfelület nagysága növekedett, hanem
a rendszeres gondozás alá vont terület növekedett. Ez is jelzi, hogy mekkora
igény van a lakosság, illetve a városkép kialakulása részéről a gondozatlan
területek minél szélesebb bevonására a fenntartási feladatokba. A területek
részletezését városrészekre bontva jól
látható, hogy városrészeink zöldfelületi ellátottsága nagyobb, mint a sűrűbben
lakott központi városmagé. Fontos tehát, hogy a városrészeken kialakult
kedvezőbb környezeti hatásokat, elemeket bevezessük a városba (légfolyosók,
összefüggő zöldfelületi rendszer stb.).
A
bevezető adatok után néhány érdekes szám, a városrészekkel együtt:
Összes
gondozott zöldfelület: 1.276.972 m2
Játszótér:
25.200 m2
Virágágyás
1.450 m2
Évelő
virágfelület: 120 m2
Cserjefelület:
3.420 m2
Egyedülálló
cserje: 2.430 db
Terülő
örökzöld: 460 m2
Egyedülálló
örökzöld: 2.180 db
Rózsafelület:
100 m2
Nyírott
sövény: 8.650 m2
Díszfa
(csak Komáromi adat) 5.453 db
Ebből
sorfa: 2.117 db
Kiértékelve
a számokat elmondható, hogy nagyon kevés erdővel rendelkezünk, mintegy
negyedével a normákban megadott mennyiségnél. Sportolási célú területek
mennyisége szintén kevés, bár úgy látszik, hogy mégis elegendő, ennek az emberi
szokások változása lehet az oka. Játszótereink mennyisége és nagysága elegendő,
felújításuk folyamatos, újakat az újonnan nyíló lakóterületeken kell
kialakítani.
Az
adatok pontosítása miatt szükség van egy korrekt elektronikus zöldfelületi
nyilvántartó rendszer elkészítésére és feltöltésére.
Méreteiknél
és élettartamuknál fogva a fák a park képét hosszú távon a legmarkánsabban
meghatározó elemek. A térnek határozott, függőleges tagolást adnak, s ezzel
háttérül is szolgálnak az eléjük telepített alacsonyabb növények számára.
A
városi faállomány rövid történetét az alábbiakban lehet összefoglalni.
A
régészek által hitelesen rekonstruált Babilon városában Nabukodonozor (ie. 600)
uralkodása idején már megtalálhatók a függőkertek és a főutakat szegélyező
pálmafák. Az időszámításunk utáni évszázadokban főleg a római villákban
találkozunk fákkal és célszerűen telepített más növényekkel. Nincs azonban
semmi bizonyíték arra, hogy ezeket a fákat főként vagy elsősorban díszítésül
használták volna. Nagy a valószínűsége, hogy ezek célja inkább gyümölcstermesztés
volt. Hasonló rendeltetésük lehetett a X-XI. században Európa nyugati felében
kialakuló kolostorkerteknek és várkerteknek, melyek valószínűleg a kolostorok,
illetve a házak népét voltak hivatottak ellátni gyümölccsel.
Ha
a történelmi érdekességeket, kuriózumokat leszámítjuk, akkor nyugodtan
megállapíthatjuk, hogy a városokban a fák tömeges jelenléte nem régi keletű,
csupán néhány évszázadra tehető vissza.
A
városok fásítása csak maguknak a városoknak a fejlődése által vált lehetővé. El
kellett jutni a városiasodásnak egy olyan fokára, amikor az építkezések tömege
elég nagy méretű volt ahhoz, hogy az elhagyott természet utáni vágy felébredjen
az emberekben. A városiasodás e színvonalát csak a legutóbbi évszázadokban
érték el Európa nagyvárosai.
A
fa és a város „egymásra találása” történelmileg két formában valósult meg.
Egyik amikor a fa keresi fel a várost, a másik pedig – bármilyen furcsán
hangzik is – amikor a város keresi fel a fát. Ha történeti sorrendhez
ragaszkodunk, akkor első jelenségnek azt a folyamatot kell tekinteni, amikor a
város keresi fel a fát. A város terjeszkedett és az építészek, városrendezők
öntudatlanul, később tudatosan meghagyták a meglévő városkörnyéki fákat. Ez a
folyamat az elmúlt évtizedekben, de főleg a múlt században spontán alakult ki,
azonban egyre tervszerűbbé válik. Napjainkra a várostervezéseknek külön szakága
fejlődött ki, és kerttervezésen belül is külön ágazattá kezd válni a
városfásítás, mivel olyan mértékű problémákkal kell szembesülni, amelyeket
ad-hoc eszközökkel nem lehet megoldani. Ezekre részletesebben a következő
pontban térünk ki.
A
fa és a város találkozásának gyakoribb módja, amikor a fa keresi fel a várost.
Ha ugyanis megtörtént a jóvátehetetlen hiba, és a fákat már kiirtották, akkor
gondoskodni kell újak elültetéséről. Ennek felismerése után következett a
faiskolákban nevelt fák módszeres kiültetése a városokba. Ez nem mindig és nem
mindenütt volt így.
A
fák fontosabb alkalmazási formái:
- Szoliter fák
- Facsoportok
- Ligetek
- Erdőszerű foltok
- Fasor
- Útfásítások
Napjainkban nem tehetjük meg azt, amit a
közelmúltban, nem ültethetünk egyszerűen csak fát. Olyan fát kell ültetnünk,
ami nagyon sok elvárásnak megfelel. A településfásítás lassan önálló
szakterületté növi ki magát kertépítés területén belül. Mikre is kell ügyelni?
Klímaváltozás
-
Csapadékeloszlás egyenetlen, kiszámíthatatlanná vált. Csökkent a
csendes esős napok száma, helyette záporesők, felhőszakadások, jégesők száma
nőtt meg. Sajnos azonban ezeknek a vize kevésbé hasznosul, mert a leburkolt
utak, terek gyorsan elvezetik, a kis fatányérok pedig nem tudnak megfelelő
mennyiségben tárolni belőle, így a fák gyökeréhez ritkán jut el a víz.
-
Viharos napok száma növekedett, szélerősség fokozódott. Gyakrabbá
váltak a fakidőlések.
-
Rövidül a mélynyugalmi állapot, az ősz kitolódik, a tavasz korábban
köszönt be, a telek enyhék. Ténylegesen több a fagykár, fagysérülés, és
megnövekedett ennek veszélye is. A növényeket károsító élő szervezetek nagyobb
számban telelnek át, ezáltal tömegesen fertőznek.
-
Emelkedik az átlaghőmérséklet, a nyári kánikulai napok száma egyre
több, folyamatosan dőlnek meg a hőségrekordok, hűvösebbet és párát kedvelő
növények szenvednek ettől. Kedvez új károsítók megjelenésének, ami ellen még
nincs meg a megfelelő védekezési eljárásunk.
-
Fokozódik az UV sugárzás, ezzel komoly károkat okozva a növényi szövetekben,
egyre gyakrabban lép fel napégés, csökken az asszimilációs felület.
Urbanizáció
-
Csökken a zöldfelületek száma, nemcsak darabszámra, hanem területi
nagyságuk is zsugorodik. A fákat szinte minden irányból körbeveszi valamilyen
műtárgy (járda, út, földalatti közmű, esetleg mélygarázs. Redukálódik a
növények élettere, és sokszor ezt a gondozás hiánya követi. A fák idő előtt
elöregednek, ki kell vágni őket.
-
Növekedik a levegő szennyezettsége, portartalma. Erre érzékeny
növények, már a nyár közepén eldobják leveleiket, amit az ősz beköszöntével, a
levegő tisztulásával próbálnak pótolni, újra kihajtanak, de ezek a hajtások a
téli fagy miatt életképtelenek, csökkentik a fák erőtartalékait.
-
Sűrűsödik a település, szűkülnek az utcák, növekszik a közúti áruszállítás,
magasodnak a járművek, ezért az űrszelvényt egyre magasabbra kell nyírni. Mára 3,5 méter magasság a
követelmény.
-
A légkábelek rendkívül zavaróak, minden szolgáltató a saját kábele
miatt nyír, vagy nyírat ki egy darabot a fák koronájából.
Lakossági elvárások
-
Csökken a lakosság tűrőképessége. Hihetetlen indokokkal kérelmezik a
fák kivágását (pl. alatta van a parkoló és a fára szálló madár lerondítja az
autóját, vagy nagyon sok bogár él a fán, valakit a túl mélyárnyék, mást a sok
napsütés zavar, sokáig lehetne még sorolni). Nagyon sok fakivágási igény
jelentkezik, 2008-ban eddig túl vagyunk a 150 ügyön. Nehezebben tolerálják a
szomszéd növényeit, emelkedik az emiatt indított bírósági ügyek száma. Más
kérdés, hogy sokszor elutasítjuk ezeket a kérelmeket, ami újabb vitákra ad
okot.
-
Egyre többen allergiások egyes fafajokra, amik kivágását társadalmi
nyomásként követelnek.
-
Fokozódó viharok miatt követelik a fák kivágást, növekszik a
félelemérzet a fákkal szemben. Ebben sajnos a média is jelentős szerepet
játszik.
-
Itt kell megemlítenem a szándékos rongálást is, ami sajnos növekvő
tendenciát mutat.
Egyéb tényezők
-
Sajnos a jogalkotók kevés figyelmet szentelnek a kérdéskörnek.
Eljutottunk odáig, hogy a fásítást, fakivágást nem szabályozza semmi. Sem
jogszabály, sem szabvány. Egyedül a faiskolai termelést szabályozza szabvány.
Helyi szinten az
önkormányzatok próbálják meg rendeletileg mederbe terelni a növényzet ügyet.
-
A szakma kevésbé elismert, képviselői nem tudják kialakítani azokat a
szervezeteket, amelyek akaratukat érvényesíteni tudnák, akár helyi kérdésekben,
akár országos szinten. Jelen pillanatban minden fontosabb a fásítás kérdésénél
egy beruházás során.
-
Új elem a szociális támogatás, amit a településről kivágott fák
tüzelőnek történő szétosztásában valósítanak meg. Komáromban az elmúlt két
évben emiatt nagyon sok értékes fa esett áldozatul.
A fentiek miatt egyre nehezebb olyan fajt találni,
ami úgynevezett várostűrő. Komoly vizsgálatokat kell elvégezni, lakossági
fórumokat tartani egy-egy jelentősebb fásítás előtt.
Hazánkban a kertész szakma még nem néz szembe az
összes problémával. Több fontos dolgot a szőnyeg alá sepernek, bagatellizálják
annak súlyát. Nemzetközi szinten, komoly szimpóziumokon keresik a megoldásokat.
Néhány fontos problémakör, amit érdemes megfontolni és beemelni városunk
zöldfelületeinek kialakításába:
-
Csapadékvíz zöldfelületekre, fák tövéhez vezetés és a nedvesség
megőrzése.
-
Utcai sorfák talaj betömörödésének megakadályozása speciális
földkeverékekkel.
-
Városi körülményeket tűrő növényzet alkalmazása.
-
A település igényeihez, elvárásaihoz kiválasztani a növényfajokat. El
kell fogadni, hogy a városban nem a természeti környezettel találkozunk.
-
Tudomásul kell venni, hogy a városi növényzet gyorsabban öregszik,
genetikai öregsége előtt vágáséretté válik, ezért úgy kell telepíteni a
növényeket, hogy biztosítva legyen a folyamatos cserélődés.
-
El kell fogadni, hogy a településen belül az emberi élet és
vagyonvédelem elsőbbséget élvez a növényzettel szemben.
Faültetéssel kapcsolatos általános javaslatok:
-
Meg kell őrizni a városra jellemző növényfajokat. Erősíteni kell a
település utcaneveiben szereplő és a városunkban napjainkban is, vagy régebben
fellelhető növények jelenlétét, pl. ciklámen, akácfa, diófa, hársfa, téltemető,
orgona.
-
A faültetéseknél szakítva a korábbi hagyományos módszerekkel nagy
hangsúlyt kell fektetni a megfelelő előkészítésre, ami garantálja a biztos
eredést. Ki kell dolgozni és betartását meg kell követelni egy ültetés
technológiának (talajcsere, komposztált szerves anyag 20-25 kg/fa ültető
gödörbe juttatás, talajfertőtlenítő szer használata, vízmegkötő anyag
bekeverése, bőséges beöntözés 50-100 liter/fa, dréncső behelyezés, legalább
egyirányú d=8-as karózás).
-
Mivel a zöldfelületi egyensúly megőrzéséhez jelentős mennyiségű
facsemetét kell elültetni, ezért fel kell merülnie a gondolatnak, hogy a város
előállíthatna saját telepítésre díszfákat, díszcserjéket évelő virágokat. Erre bőven
lenne alkalmas terület.
-
Rendelkezni kell egy komplexen kidolgozott és a lakossággal
elfogadtatott fásítási, zöldfelület fejlesztési tervnek.
5;
Zöldfelületi egyensúly
Az egyensúlyt nem könnyű kiszámolni, tulajdonképpen
nem is tudjuk, mivel a napjainkban regisztrált adatok erre nem alkalmasak. Van
egy módszer, ami alapján meg tudjuk állapítani, hogy a kivágott fa természeti,
vagy pénzben kifejezett értéke mennyi volt. Ezt az értéket lehetne aztán
arányítani a telepített növényállomány értékéhez. Mi most egy egyszerűbb
számolást alkalmazunk, nevezetesen a kivágott és telepített fák darabszámát
arányítjuk egymáshoz.
A kivágott fák darabszáma 2008-ban 364. Ez a
famennyiség 15.290 (egy méter magasságban mért törzskerület) centiméternek
felel meg. Ha ezt a levélfelület mennyiséget szeretnénk pótolni, akkor 18/20-as
(egy méter magasságban mért törzskerület centiméterben) fával számolva
(2008-ban ültetett fák átlag törzskerülete) 765 darab fát kellene ültetnie a
városnak. Felvetődik a kérdés, hogy ezt a számot szükségszerű lenne súlyozni a
kipusztult, és súlyosan beteg fák kivágásával, ami körülbelül 50%, de egykor
ezek a fák is aktív biológia produktummal rendelkeztek, tehát pótlásokat nem
hagyhatjuk el, mert akkor évről-évre csökkenne a városi faállomány. Ezzel
szemben a telepített fák összmennyiség így 345 darab. A számokból jól látható,
hogy 420 darabbal kevesebb fát ültettünk el 2008-ban. Ez az arány becsléseim szerint a következő években
csak romlott. Több mint 20 éve komáromi lakosok előtt számok nélkül is
nyílvánvaló a csökkenés.
Fás szárú növények környezetre gyakorolt
hatásai*
Egy
fa környezetre gyakorolt hatásait három fő csoportba bonthatjuk. Mindegyik
csoport erősen összefügg a másikkal, mégis külön lehet választani őket. A három
fő csoport a következő:
-
Biológia funkció
-
Környezetvédelmi
funkció
-
Tájesztétikai
funkció
A
fő funkciók további alegységekre bonthatók, ezek már kifejezik, hogy milyen sok
hasznos hatása van egy-egy fának.
Biológia funkció
- élőhelyteremtő
képesség
Tény,
hogy az egyre nagyobb méretű építkezések következtében életteret vesztett
állatok egy része a települések zöldfelületeiben keresi otthonát. Az ember
számára ezek az élőlények főként esztétikai szempontból fontosak. Látványuk
esztétikai, hangjuk vizuális élményt nyújt.
- hűsítő hatás
A
város néhány fokkal mindig melegebb, mint a környezete. Ez az egyre sűrűbb
beépítésének köszönhető. A növényzet nem tudja kifejteni hőmérséklet-csökkentő
hatását.
- A hasznos állatok
tápláléknyújtó szerepe
A
fák, cserjék nemcsak a hasznos állatoknak nyújtanak menedéket, hanem a
kártevőknek is. A károsítók biológiájukból adódóan nagy tömegben lépnek fel,
ezáltal terített asztal áll rendelkezésére madarainknak.
- Az emberi
idegrendszerre gyakorolt hatás
Ez
a funkció annyira egyértelműen nem bizonyítható, mint az előzőek. Orvosok,
pszichológusok számára azonban nem vitatott tény. De ha valaki magát figyeli meg,
akkor megbizonyosodhat erről.
- A városi klíma
regenerálódásának elősegítése
A
növényzetben gazdag terület klímája minden tekintetben élhetőbb az ember
számára, mint a lebetonozott városi felületek. Főként a nyári forróságban
nagyon szembetűnő a különbség. Ezen a kedvezőtlen városi körülményen már kisebb
zöldfelületek vagy néhány kifejlett fa is tud pozitívan változtatni.
Környezetvédelmi funkció
- A levegő
portartalmának csökkentése
A
város területén telepített növények kétféle módon befolyásolják a levegő
portartalmát: egyrészt csökkentik a por keletkezését, másrészt felfogják és
lekötik a szél által hordott port. Mindkét módon egyaránt jótékony hatást
fejtenek ki a kisebb és nagyobb növények, mégis a por keletkezését inkább a
gyep, tovaterjedését inkább a nagylombú fák és cserjék akadályozzák
eredményesen.
- A levegő
baktériumtartalma
A
levegőben lebegő por az egészségre ártalmas mikroorganizmusok hordozója; ezzel
hozzájárul a betegségek elterjedéséhez. A levegő portartalmának a növények
által történő mechanikai tisztítása, kifésülése egyben a levegőben lebegő
kórokozók számát is erősen csökkenti. A növényzet azonban ezen túlmenően is
részt vesz a levegőnek ilyen értelmű tisztításban. A növények termelnek olyan
anyagokat (fitoncidiokat), amelyek a baktériumokra, egynéhány gombára, a
legegyszerűbb állati szervezetekre, többek között a kórokozó
mikroorganizmusokra is pusztító hatással vannak.
- hatás a levegő
páratartalmára
A
növény testének felületéről sok nedvességet párologtat el, s ezzel
jelentékenyen gyarapítja a közel fekvő levegő páratartalmát.
- a levegő
hőmérsékletére és a besugárzás mértékére gyakorolt hatás
A
növénytakaró a tenyészidő alatt megakadályozza, hogy a talaj erősen
felmelegedjék. Ez különösen forró nyárban érezhető nagymértékben. Ugyanakkor az
éjjeli kisugárzást is csökkenti, s megakadályozza a gyors és túlzott lehűlést.
A talaj hőmérséklete ily módon egyenletessé válik s vele a talaj közelében lévő
levegőrétegek hőmérsékletingadozása is erősen csökken.
- a levegő kémiai
összetételének befolyásolása
A
növények táplálkozásuk, az asszimiláció folyamán nappal a levegőből
széndioxidot vonnak el, és oxigént bocsátanak ki a levegőbe. Ezzel
környezetükben a levegő összetételét az ember légzése számára kedvezőbbé
alakítják, frissítik.
- hatásuk a levegő
mozgására
A
lombbal fedett felületeken kisebb a felmelegedés, mint a kopár talajon. Ez
légáramlást idéz elő. A növényzet azonban egyszerű mechanikai akadályt is képez
a mozgó levegővel, széllel szemben.
- a zaj terjedésének
gátlása
A
növények bizonyos mértékben a zajt is felfogják. A sok apró levél- és
szárfelület különböző irányokba veri vissza, tehát szétszórja a rájutó
hanghullámokat, ezen felül el is nyelnek egy bizonyos mennyiséget a zajból. Az
apró levelek légmozgás általi zizegése elfedi a keletkező zajt. Ez a zizegés
kellemesebb az emberi fülnek, mint a zaj.
- rázkódások, rezgések
gyengítése
Az
összefüggő kövezetek és burkolatok a járdán át a házak faláig közvetítik a
járművek mozgásából keletkező talajrázkódásokat, rezgéseket. A szilárd
közvetítő felületeket a kocsiút és a járda közt megszakító ültetési sávok
csökkentik a rezgések ilyen átvitelét, ezzel gyengítik hatásukat.
Tájesztétikai funkció
A
szabad természettől elszakadt emberben a természeti hatást bizonyos mértékben
városi díszkertek, kultúrparkok is kiváltják. A zöldövezeti telepítésekkel
szemben támasztott követelmények között igen fontos, hogy esztétikai élmény
forrásai legyenek.
* A fentieket számokba foglalja az a kis
tanulmány, amit a cikk melléklete tartalmaz. Érdekes számokat és
leírásokat olvashatunk benne.
Szükséges feladatok
előrevetítése
Fás szárú növénytelepítés területén fontos
feladatok:
-
Komárom város fakataszterének elkészítése.
-
Részletes gondozási naptár elkészítése és betanítása a parkfenntartó cég
dolgozóinak.
-
Növelni kell a fásított területek számát, főként az összefüggő fásított
területekét (erdők, ligetek).
- Pótolni kell a kivágott fákat,
meg kell őrizni a zöldfelületi egyensúlyt.
-
Meg kell kezdeni az utcák fasor-felújítási munkáit. Szerencsésebb lett volna
ezt az útfelújításokkal együtt végrehajtani, de ha már vannak szép útjaink,
akkor legyenek szép fasoraink is.
-
Meg kell határozni azoknak a növényeknek a körét, amelyek jól bírják városunk
környezeti adottságait és az itt fellépő káros hatásokat is elviselik. Fontos
szempont továbbá, hogy kevésbé legyen igényes a gondozásra. Ne a megemelt
ápolási feladatok miatt tűrje a városi körülményeket.
-
Meg kell keresni a lehetőségét egy kertészet kialakításának, ahol saját célra
nagy mennyiségben tudunk cserjéket, fákat, évelő virágokat termeszteni.
-
Nyitni kell a város lakossága felé. Gyakoribb és alaposabb tájékoztatásban kell
szolgáltatni, fel kell készíteni őket a saját tulajdonú dísznövényeikkel
kapcsolatos problémákra, gondokra is.
Melléklet
Az erdő és környezetvédelmi hatásai
A
fél hektárnál nagyobb kiterjedésű facsoport már erdőnek nevezhető. Vegyük sorra
– elsősorban környezet-egészségügyi szempontból – az erdők jótékony hatásait.
Talajtartás
A
fák gyökérzete mélyen a talajba hatol, behálózza, megköti, szilárdítja azt.
Ezáltal megfékezi a termőtalaj lepusztulását. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az
erdőszélen alig hat az eső és a szél ereje, míg fél kilométerrel odébb, a
csupasz talajról jelentős földmennyiség mosódik, fújódik el.
Talajvíz-szaporítás
A
csapadék erőteljes cseppjei a csupasz vagy gyér növényzetű talajt kikezdik,
rombolják. Az erdő fáinak az ágai, levelei viszont elaprózzák és a parányi
cseppek a gyökérzet mellett a talajba szivárognak. Ott a talajvíz mennyiségét
gyarapítják. Hazai vizsgálatok megállapították, hogy a középhegységi
cseres-tölgyes erdők négyzetméterenként kb. 100 literrel bővítik a talajvizet,
ha a csapadék 600-800 mm/év. A folyamatosan megújuló talajvíz mennyisége függ a
talajoktól is. A tölgyes alatt átlagosan 175 l/m²-t
mértek. Az erdei fenyvesek alatt kevesebbet: 133 l/m²-t.
A
vastag humusz előnye
Egy
hektár erdő felszínén minden évben 75 tonna humusz képződik a lehullott
falevelekből és az elhalt növényi, állati szervezetekből. Ez a réteg – mint a
szivacs – jelentős csapadékvíz felvételre képes, saját súlyának kétszeresére.
Gazdaságosan tárolja és csak lassan, folyamatosan bocsátja el. Így az erdő
egyrészt a saját talajának, másrészt a közvetlen környezetének egyenletes
vízgazdálkodását is szolgálja.
Párologtatás
Az
erdő „forgatja” a vízkészletét. Egy hektár tölgyes naponta 25 ezer liter (25 m3 ) vizet szív fel és
párologtat el. Ahol a nyári napokban a napsugárzás ereje meghaladja a 420 kal/m²/órát, ennek az energiamennyiségnek a közömbösítésére
kb. 5 l
víz kell m²-enként, mert a magas hőmérséklet gátolja a
fotoszintézist. Az erdőben vagy a közelében a levegő relatív páratartalma 5-6
%-kal magasabb, mint a fátlan területeké. Közép-Európában a növényi
párologtatás 3-7000 t/ha/év. Többszörösen meghaladja a szabad vízfelületét,
amely kb. 1000 t/ha/év.
Zajcsökkentés,
szélerőmérséklés
Az
erdő a legalább három szintjével (gyep, cserje, fa) nagyobb eredményt ér el,
mint egy téglából rakott fal, mert a sok apró levél szétszórja a beléjük ütköző
hanghullámokat. Enyhe mozgásuk susogó hangja elnyomja a távoli zajokat. Az
erdősávnak nagy szerepe van a zaj csökkentésében és a szélerő mérséklésében.
Vizsgálatok kiderítették, hogy egy 50
m széles, 20
m magas különféle fákból, cserjékből álló erdősáv az
idegesítő közúti vagy üzemi zajt felére, azaz normál beszéd szintjére képes
csökkenteni. Az ipartelepek körüli véderdők ebben is jeleskednek. A tomboló
szélnek is útját állják a fák. Megfékezik és mögöttük kb. fél kilométer hosszan
szélárnyék, keletkezik. Általában a famagasság huszonötszöröséig védenek a szél
ellen.
Hőmérséklet-enyhítés
Erdőben
kirándulva télen-nyáron jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy a fák között enyhébb
a levegő:
-
hőségben kb. 5
fokkal hűvösebb,
-
a nagy hidegben
kb. 5 fokkal melegebb, mint a sík mezőn.
Porfogás
A
levegőből hulló vagy a benne lebegő szilárd szemcsék a levelekbe ütköznek, és
rájuk tapadnak. A porszemek nagyon parányiak, tulajdonképpen csak egy-két beeső
fénynyalábbal válnak láthatóvá, s ezért könnyen elhanyagolható mennyiségnek
vélhetnénk az össztömegüket.
Ez
tévedés!
Elámulunk,
ha az egy hektár erdő éves porkötő teljesítményéről hallunk:
-
a fenyőfák 30-35
t,
-
a tölgyfák 50 t,
-
a bükkfák pedig
60-70 tonna port fognak fel hektáronként és évente többször is, hiszen egy-egy
kiadós zápor viszonylag tisztára mossa a leveleket. A levél felületének milyenségétől
függ, hogy mennyi por marad rajta. Előnyösek a molyhos, viaszos, rücskös
tulajdonságok, de a sima, ugyanakkor nagy levéllemezekre is tetemes por hull.
Mivel a levelek úgy helyezkednek el, hogy minél több fényhez jussanak, egymás
mellett, felett és alatt minden kis rést kitöltenek. Helyzetüket levélmozaiknak
nevezzük. Eleven porernyő ez!
Megfigyelték,
hogy 1 m²-en:
-
a szil levélzete 3,4 g ,
-
az orgonáé 1,6 g ,
-
a hársé 3 g port köt meg.
Gázcsere
A
zöld színtestekkel rendelkező növények fotoszintetizálnak. Ehhez szén-dioxidot
vonnak el a környezetükből, és oxigént bocsátanak ki. Megfigyelték, hogy 1 m3 lomb az év 9 hónapjában
az úgynevezett vegetációs idő alatt 400-450 g oxigént juttat a levegőbe. Mivel az
oxigén feltétele az égésnek, a gépkocsik is fogyasztanak belőle:
-
egy Volkswagen-motor óránként 16
m3 O2-t nyel el,
-
egy gépkocsi 100 liter
benzin elégetéséhez 350 kg
O1-t használ fel.
Így
már érthetőbb, hogy miért tiltják ki a gépkocsikat a legtöbb parkerdőből,
természetvédelmi területről és miért szorgalmazzák a városi fásítást. Még
meglepőbb adatokhoz jutunk, ha csupán egy fa produkcióját tanulmányozzuk
részleteiben.
Egyetlen
fa teljesítménye
Példaképpen
válasszunk egy 100 éves bükkfát, amely kb. 25 m magas, koronaátmérője 15 m . Hozzávetőlegesen 200
ezer db levele van, amelynek összfelülete mintegy 1000 m² .
Koronavetülete 166,5 m² , mint
pl. egy osztályterem területe. Lombkoronája kb. 800 m3 . Ennyi levél
fantasztikus teljesítményre képes.
A
példaként választott fa naponta 5 hl vizet szív fel és párologtat el. A benne
oldott sókat a szervesanyag-termelésben hasznosítja, a párolgásával pedig hőt
von el a környezetéből. Így megfelelő testhőmérsékletet termel a vegyi
folyamatokhoz. Nyári napokban óránként 3-5 liter/m² pára távozik a levelekből. Szélcsendes, kánikulanapokon
a hő- és fényenergia közömbösítéséhez m-ként öt liternél több vizet kénytelen
elpárologtatni.
Ez
már szembeötlik a fonnyadt, zsugorodott leveleken. Négyzetméterenként 5 l víz elpárologtatásához
közel 3000 kalória hőenergia válik rejtett hővé. 1 kg barnaszénnek átlagosan
ennyi a fűtőértéke, és télen naponta egy m²-nyi
növényházi terület fűtéséhez ennyi éppen elegendő.
A
lombozat a napenergia mintegy felét nyeli el, de csupán 1,5-2 %-át hasznosítja
a fotoszintézis során. Ez kb. 3,5-4,5 kal/m²/óra
értéket tesz ki és közben átlagosan 21 gramm szerves anyag termelődik. Az 1000
m2-es összlevélfelület teljesítménye révén napi 10 órai produkciót számolva 10
kg-nyi tömeggel gyarapodott az idős fa egyetlen nap alatt.
Ehhez
a művelethez CO2-t vont el a környezet levegőjéből és O2-t bocsátott a helyére.
Tíz óra alatt 16 kg
CO-re volt szüksége, és több, mint 10,5 kg oxigénnel javította a levegőt.
Közben a lombozat komoly mennyiségű port fogott fel.
Tavasztól őszig naponta átlagosan 1,9 kg-ot.
Egy
fa hihetetlen teljesítményre képes, és ennek az emberek, állatok látják
hasznát. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy van-e fa a közelükben vagy
nincs.
Hányszor
halljuk a felelőtlen fadöntögetőktől: - Majd ültetek másikat! Vajon ez mentség
lehet?
A
kutatók érdekes adatokhoz jutottak:
-
egy nyolcvanéves fa annyi oxigént termel, mint amennyit egy felnőtt ember egész
év alatt elfogyaszt,
-
ugyanerre a teljesítményre két darab hetvenéves, vagy öt darab ötvenéves fa
képes csak, mert:
egy ötvenéves fa lombkoronája 82 m³
egy hetvenéves fa lombkoronája
200 m³
egy nyolcvanéves fa lombkoronája
400 m³
egy kilencven-száz éves fa
lombkoronája 800 m³ .
Természetesen
ezek átlagos adatok, de az elgondolkoztatásra mindenképpen alkalmasak. A fa
teljesítménye a leveleknek köszönhető. Érthető, hogy kíváncsiak vagyunk, mit
tud a falevél?
Egy
átlagos nagyságú falevél:
-
felülete kb. 50
cm²
-
naponta 90 mg
CO2-ot von el a környezetéből,
-
52,5 mg O2-t
bocsát a helyére,
-
10 mg/nap port
fog meg a felületén.