2013. július 21., vasárnap

Áttekintés Komárom díszfa állományáról.

Előzetesen fontos megjegyezni, hogy a cikkben szereplő adatok 2008-as évre vonatkoznak. Frissebbekkel jelenleg nem rendelkezem, de az megállapítható, hogy minden téren csökkenés tapasztalható, ami főként az elmúlt két év hozománya. A jelenlegi városvezetés nem viseli annyira a szívén a zöldet, mint elődei, valamint a rendelkezésére álló forrásokkal igen pazarlóan bánik. E kettőnek köszönhető a csökkenés.

Komáromban a rendszeresen fenntartott pihenésre, kikapcsolódásra alkalmas terület az 1995-ös 301.519 m2-ről 2008-ra 1.276.972 m2-re növekedett. Fontos hangsúlyozni, hogy nem a zöldfelület nagysága növekedett, hanem a rendszeres gondozás alá vont terület növekedett. Ez is jelzi, hogy mekkora igény van a lakosság, illetve a városkép kialakulása részéről a gondozatlan területek minél szélesebb bevonására a fenntartási feladatokba. A területek részletezését városrészekre bontva jól látható, hogy városrészeink zöldfelületi ellátottsága nagyobb, mint a sűrűbben lakott központi városmagé. Fontos tehát, hogy a városrészeken kialakult kedvezőbb környezeti hatásokat, elemeket bevezessük a városba (légfolyosók, összefüggő zöldfelületi rendszer stb.).
A bevezető adatok után néhány érdekes szám, a városrészekkel együtt:
Összes gondozott zöldfelület: 1.276.972 m2
Játszótér: 25.200 m2
Virágágyás 1.450 m2
Évelő virágfelület: 120 m2
Cserjefelület: 3.420 m2
Egyedülálló cserje: 2.430 db
Terülő örökzöld: 460 m2
Egyedülálló örökzöld: 2.180 db
Rózsafelület: 100 m2
Nyírott sövény: 8.650 m2
Díszfa (csak Komáromi adat) 5.453 db
Ebből sorfa: 2.117 db
Kiértékelve a számokat elmondható, hogy nagyon kevés erdővel rendelkezünk, mintegy negyedével a normákban megadott mennyiségnél. Sportolási célú területek mennyisége szintén kevés, bár úgy látszik, hogy mégis elegendő, ennek az emberi szokások változása lehet az oka. Játszótereink mennyisége és nagysága elegendő, felújításuk folyamatos, újakat az újonnan nyíló lakóterületeken kell kialakítani.
Az adatok pontosítása miatt szükség van egy korrekt elektronikus zöldfelületi nyilvántartó rendszer elkészítésére és feltöltésére.
Méreteiknél és élettartamuknál fogva a fák a park képét hosszú távon a legmarkánsabban meghatározó elemek. A térnek határozott, függőleges tagolást adnak, s ezzel háttérül is szolgálnak az eléjük telepített alacsonyabb növények számára.
A városi faállomány rövid történetét az alábbiakban lehet összefoglalni.
A régészek által hitelesen rekonstruált Babilon városában Nabukodonozor (ie. 600) uralkodása idején már megtalálhatók a függőkertek és a főutakat szegélyező pálmafák. Az időszámításunk utáni évszázadokban főleg a római villákban találkozunk fákkal és célszerűen telepített más növényekkel. Nincs azonban semmi bizonyíték arra, hogy ezeket a fákat főként vagy elsősorban díszítésül használták volna. Nagy a valószínűsége, hogy ezek célja inkább gyümölcstermesztés volt. Hasonló rendeltetésük lehetett a X-XI. században Európa nyugati felében kialakuló kolostorkerteknek és várkerteknek, melyek valószínűleg a kolostorok, illetve a házak népét voltak hivatottak ellátni gyümölccsel.
Ha a történelmi érdekességeket, kuriózumokat leszámítjuk, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a városokban a fák tömeges jelenléte nem régi keletű, csupán néhány évszázadra tehető vissza.
A városok fásítása csak maguknak a városoknak a fejlődése által vált lehetővé. El kellett jutni a városiasodásnak egy olyan fokára, amikor az építkezések tömege elég nagy méretű volt ahhoz, hogy az elhagyott természet utáni vágy felébredjen az emberekben. A városiasodás e színvonalát csak a legutóbbi évszázadokban érték el Európa nagyvárosai.
A fa és a város „egymásra találása” történelmileg két formában valósult meg. Egyik amikor a fa keresi fel a várost, a másik pedig – bármilyen furcsán hangzik is – amikor a város keresi fel a fát. Ha történeti sorrendhez ragaszkodunk, akkor első jelenségnek azt a folyamatot kell tekinteni, amikor a város keresi fel a fát. A város terjeszkedett és az építészek, városrendezők öntudatlanul, később tudatosan meghagyták a meglévő városkörnyéki fákat. Ez a folyamat az elmúlt évtizedekben, de főleg a múlt században spontán alakult ki, azonban egyre tervszerűbbé válik. Napjainkra a várostervezéseknek külön szakága fejlődött ki, és kerttervezésen belül is külön ágazattá kezd válni a városfásítás, mivel olyan mértékű problémákkal kell szembesülni, amelyeket ad-hoc eszközökkel nem lehet megoldani. Ezekre részletesebben a következő pontban térünk ki.
A fa és a város találkozásának gyakoribb módja, amikor a fa keresi fel a várost. Ha ugyanis megtörtént a jóvátehetetlen hiba, és a fákat már kiirtották, akkor gondoskodni kell újak elültetéséről. Ennek felismerése után következett a faiskolákban nevelt fák módszeres kiültetése a városokba. Ez nem mindig és nem mindenütt volt így.
A fák fontosabb alkalmazási formái:
            - Szoliter fák
            - Facsoportok
            - Ligetek
            - Erdőszerű foltok
            - Fasor
            - Útfásítások
Napjainkban nem tehetjük meg azt, amit a közelmúltban, nem ültethetünk egyszerűen csak fát. Olyan fát kell ültetnünk, ami nagyon sok elvárásnak megfelel. A településfásítás lassan önálló szakterületté növi ki magát kertépítés területén belül. Mikre is kell ügyelni?
Klímaváltozás
-          Csapadékeloszlás egyenetlen, kiszámíthatatlanná vált. Csökkent a csendes esős napok száma, helyette záporesők, felhőszakadások, jégesők száma nőtt meg. Sajnos azonban ezeknek a vize kevésbé hasznosul, mert a leburkolt utak, terek gyorsan elvezetik, a kis fatányérok pedig nem tudnak megfelelő mennyiségben tárolni belőle, így a fák gyökeréhez ritkán jut el a víz.
-          Viharos napok száma növekedett, szélerősség fokozódott. Gyakrabbá váltak a fakidőlések.
-          Rövidül a mélynyugalmi állapot, az ősz kitolódik, a tavasz korábban köszönt be, a telek enyhék. Ténylegesen több a fagykár, fagysérülés, és megnövekedett ennek veszélye is. A növényeket károsító élő szervezetek nagyobb számban telelnek át, ezáltal tömegesen fertőznek.
-          Emelkedik az átlaghőmérséklet, a nyári kánikulai napok száma egyre több, folyamatosan dőlnek meg a hőségrekordok, hűvösebbet és párát kedvelő növények szenvednek ettől. Kedvez új károsítók megjelenésének, ami ellen még nincs meg a megfelelő védekezési eljárásunk.
-          Fokozódik az UV sugárzás, ezzel komoly károkat okozva a növényi szövetekben, egyre gyakrabban lép fel napégés, csökken az asszimilációs felület.
Urbanizáció
-          Csökken a zöldfelületek száma, nemcsak darabszámra, hanem területi nagyságuk is zsugorodik. A fákat szinte minden irányból körbeveszi valamilyen műtárgy (járda, út, földalatti közmű, esetleg mélygarázs. Redukálódik a növények élettere, és sokszor ezt a gondozás hiánya követi. A fák idő előtt elöregednek, ki kell vágni őket.
-          Növekedik a levegő szennyezettsége, portartalma. Erre érzékeny növények, már a nyár közepén eldobják leveleiket, amit az ősz beköszöntével, a levegő tisztulásával próbálnak pótolni, újra kihajtanak, de ezek a hajtások a téli fagy miatt életképtelenek, csökkentik a fák erőtartalékait.
-          Sűrűsödik a település, szűkülnek az utcák, növekszik a közúti áruszállítás, magasodnak a járművek, ezért az űrszelvényt egyre magasabbra kell nyírni. Mára 3,5 méter magasság a követelmény.
-          A légkábelek rendkívül zavaróak, minden szolgáltató a saját kábele miatt nyír, vagy nyírat ki egy darabot a fák koronájából.
Lakossági elvárások
-          Csökken a lakosság tűrőképessége. Hihetetlen indokokkal kérelmezik a fák kivágását (pl. alatta van a parkoló és a fára szálló madár lerondítja az autóját, vagy nagyon sok bogár él a fán, valakit a túl mélyárnyék, mást a sok napsütés zavar, sokáig lehetne még sorolni). Nagyon sok fakivágási igény jelentkezik, 2008-ban eddig túl vagyunk a 150 ügyön. Nehezebben tolerálják a szomszéd növényeit, emelkedik az emiatt indított bírósági ügyek száma. Más kérdés, hogy sokszor elutasítjuk ezeket a kérelmeket, ami újabb vitákra ad okot.
-          Egyre többen allergiások egyes fafajokra, amik kivágását társadalmi nyomásként követelnek.
-          Fokozódó viharok miatt követelik a fák kivágást, növekszik a félelemérzet a fákkal szemben. Ebben sajnos a média is jelentős szerepet játszik.
-          Itt kell megemlítenem a szándékos rongálást is, ami sajnos növekvő tendenciát mutat.
Egyéb tényezők
-          Sajnos a jogalkotók kevés figyelmet szentelnek a kérdéskörnek. Eljutottunk odáig, hogy a fásítást, fakivágást nem szabályozza semmi. Sem jogszabály, sem szabvány. Egyedül a faiskolai termelést szabályozza szabvány.
Helyi szinten az önkormányzatok próbálják meg rendeletileg mederbe terelni a növényzet ügyet.
-          A szakma kevésbé elismert, képviselői nem tudják kialakítani azokat a szervezeteket, amelyek akaratukat érvényesíteni tudnák, akár helyi kérdésekben, akár országos szinten. Jelen pillanatban minden fontosabb a fásítás kérdésénél egy beruházás során.
-          Új elem a szociális támogatás, amit a településről kivágott fák tüzelőnek történő szétosztásában valósítanak meg. Komáromban az elmúlt két évben emiatt nagyon sok értékes fa esett áldozatul.
A fentiek miatt egyre nehezebb olyan fajt találni, ami úgynevezett várostűrő. Komoly vizsgálatokat kell elvégezni, lakossági fórumokat tartani egy-egy jelentősebb fásítás előtt.
Hazánkban a kertész szakma még nem néz szembe az összes problémával. Több fontos dolgot a szőnyeg alá sepernek, bagatellizálják annak súlyát. Nemzetközi szinten, komoly szimpóziumokon keresik a megoldásokat. Néhány fontos problémakör, amit érdemes megfontolni és beemelni városunk zöldfelületeinek kialakításába:
-          Csapadékvíz zöldfelületekre, fák tövéhez vezetés és a nedvesség megőrzése.
-          Utcai sorfák talaj betömörödésének megakadályozása speciális földkeverékekkel.
-          Városi körülményeket tűrő növényzet alkalmazása.
-          A település igényeihez, elvárásaihoz kiválasztani a növényfajokat. El kell fogadni, hogy a városban nem a természeti környezettel találkozunk.
-          Tudomásul kell venni, hogy a városi növényzet gyorsabban öregszik, genetikai öregsége előtt vágáséretté válik, ezért úgy kell telepíteni a növényeket, hogy biztosítva legyen a folyamatos cserélődés.
-          El kell fogadni, hogy a településen belül az emberi élet és vagyonvédelem elsőbbséget élvez a növényzettel szemben.
Faültetéssel kapcsolatos általános javaslatok:
-          Meg kell őrizni a városra jellemző növényfajokat. Erősíteni kell a település utcaneveiben szereplő és a városunkban napjainkban is, vagy régebben fellelhető növények jelenlétét, pl. ciklámen, akácfa, diófa, hársfa, téltemető, orgona.
-          A faültetéseknél szakítva a korábbi hagyományos módszerekkel nagy hangsúlyt kell fektetni a megfelelő előkészítésre, ami garantálja a biztos eredést. Ki kell dolgozni és betartását meg kell követelni egy ültetés technológiának (talajcsere, komposztált szerves anyag 20-25 kg/fa ültető gödörbe juttatás, talajfertőtlenítő szer használata, vízmegkötő anyag bekeverése, bőséges beöntözés 50-100 liter/fa, dréncső behelyezés, legalább egyirányú d=8-as karózás).
-          Mivel a zöldfelületi egyensúly megőrzéséhez jelentős mennyiségű facsemetét kell elültetni, ezért fel kell merülnie a gondolatnak, hogy a város előállíthatna saját telepítésre díszfákat, díszcserjéket évelő virágokat. Erre bőven lenne alkalmas terület.
-          Rendelkezni kell egy komplexen kidolgozott és a lakossággal elfogadtatott fásítási, zöldfelület fejlesztési tervnek.


5; Zöldfelületi egyensúly
Az egyensúlyt nem könnyű kiszámolni, tulajdonképpen nem is tudjuk, mivel a napjainkban regisztrált adatok erre nem alkalmasak. Van egy módszer, ami alapján meg tudjuk állapítani, hogy a kivágott fa természeti, vagy pénzben kifejezett értéke mennyi volt. Ezt az értéket lehetne aztán arányítani a telepített növényállomány értékéhez. Mi most egy egyszerűbb számolást alkalmazunk, nevezetesen a kivágott és telepített fák darabszámát arányítjuk egymáshoz.
A kivágott fák darabszáma 2008-ban 364. Ez a famennyiség 15.290 (egy méter magasságban mért törzskerület) centiméternek felel meg. Ha ezt a levélfelület mennyiséget szeretnénk pótolni, akkor 18/20-as (egy méter magasságban mért törzskerület centiméterben) fával számolva (2008-ban ültetett fák átlag törzskerülete) 765 darab fát kellene ültetnie a városnak. Felvetődik a kérdés, hogy ezt a számot szükségszerű lenne súlyozni a kipusztult, és súlyosan beteg fák kivágásával, ami körülbelül 50%, de egykor ezek a fák is aktív biológia produktummal rendelkeztek, tehát pótlásokat nem hagyhatjuk el, mert akkor évről-évre csökkenne a városi faállomány. Ezzel szemben a telepített fák összmennyiség így 345 darab. A számokból jól látható, hogy 420 darabbal kevesebb fát ültettünk el 2008-ban. Ez az  arány becsléseim szerint a következő években csak romlott. Több mint 20 éve komáromi lakosok előtt számok nélkül is nyílvánvaló a csökkenés.
           

Fás szárú növények környezetre gyakorolt hatásai*
Egy fa környezetre gyakorolt hatásait három fő csoportba bonthatjuk. Mindegyik csoport erősen összefügg a másikkal, mégis külön lehet választani őket. A három fő csoport a következő:
-          Biológia funkció
-          Környezetvédelmi funkció
-          Tájesztétikai funkció
A fő funkciók további alegységekre bonthatók, ezek már kifejezik, hogy milyen sok hasznos hatása van egy-egy fának.
Biológia funkció
  • élőhelyteremtő képesség
Tény, hogy az egyre nagyobb méretű építkezések következtében életteret vesztett állatok egy része a települések zöldfelületeiben keresi otthonát. Az ember számára ezek az élőlények főként esztétikai szempontból fontosak. Látványuk esztétikai, hangjuk vizuális élményt nyújt.
  • hűsítő hatás
A város néhány fokkal mindig melegebb, mint a környezete. Ez az egyre sűrűbb beépítésének köszönhető. A növényzet nem tudja kifejteni hőmérséklet-csökkentő hatását.
  • A hasznos állatok tápláléknyújtó szerepe
A fák, cserjék nemcsak a hasznos állatoknak nyújtanak menedéket, hanem a kártevőknek is. A károsítók biológiájukból adódóan nagy tömegben lépnek fel, ezáltal terített asztal áll rendelkezésére madarainknak.
  • Az emberi idegrendszerre gyakorolt hatás
Ez a funkció annyira egyértelműen nem bizonyítható, mint az előzőek. Orvosok, pszichológusok számára azonban nem vitatott tény. De ha valaki magát figyeli meg, akkor megbizonyosodhat erről.
  • A városi klíma regenerálódásának elősegítése
A növényzetben gazdag terület klímája minden tekintetben élhetőbb az ember számára, mint a lebetonozott városi felületek. Főként a nyári forróságban nagyon szembetűnő a különbség. Ezen a kedvezőtlen városi körülményen már kisebb zöldfelületek vagy néhány kifejlett fa is tud pozitívan változtatni.
Környezetvédelmi funkció
  • A levegő portartalmának csökkentése
A város területén telepített növények kétféle módon befolyásolják a levegő portartalmát: egyrészt csökkentik a por keletkezését, másrészt felfogják és lekötik a szél által hordott port. Mindkét módon egyaránt jótékony hatást fejtenek ki a kisebb és nagyobb növények, mégis a por keletkezését inkább a gyep, tovaterjedését inkább a nagylombú fák és cserjék akadályozzák eredményesen.
  • A levegő baktériumtartalma
A levegőben lebegő por az egészségre ártalmas mikroorganizmusok hordozója; ezzel hozzájárul a betegségek elterjedéséhez. A levegő portartalmának a növények által történő mechanikai tisztítása, kifésülése egyben a levegőben lebegő kórokozók számát is erősen csökkenti. A növényzet azonban ezen túlmenően is részt vesz a levegőnek ilyen értelmű tisztításban. A növények termelnek olyan anyagokat (fitoncidiokat), amelyek a baktériumokra, egynéhány gombára, a legegyszerűbb állati szervezetekre, többek között a kórokozó mikroorganizmusokra is pusztító hatással vannak.
  • hatás a levegő páratartalmára
A növény testének felületéről sok nedvességet párologtat el, s ezzel jelentékenyen gyarapítja a közel fekvő levegő páratartalmát.
  • a levegő hőmérsékletére és a besugárzás mértékére gyakorolt hatás
A növénytakaró a tenyészidő alatt megakadályozza, hogy a talaj erősen felmelegedjék. Ez különösen forró nyárban érezhető nagymértékben. Ugyanakkor az éjjeli kisugárzást is csökkenti, s megakadályozza a gyors és túlzott lehűlést. A talaj hőmérséklete ily módon egyenletessé válik s vele a talaj közelében lévő levegőrétegek hőmérsékletingadozása is erősen csökken.
  • a levegő kémiai összetételének befolyásolása
A növények táplálkozásuk, az asszimiláció folyamán nappal a levegőből széndioxidot vonnak el, és oxigént bocsátanak ki a levegőbe. Ezzel környezetükben a levegő összetételét az ember légzése számára kedvezőbbé alakítják, frissítik.
  • hatásuk a levegő mozgására
A lombbal fedett felületeken kisebb a felmelegedés, mint a kopár talajon. Ez légáramlást idéz elő. A növényzet azonban egyszerű mechanikai akadályt is képez a mozgó levegővel, széllel szemben.
  • a zaj terjedésének gátlása
A növények bizonyos mértékben a zajt is felfogják. A sok apró levél- és szárfelület különböző irányokba veri vissza, tehát szétszórja a rájutó hanghullámokat, ezen felül el is nyelnek egy bizonyos mennyiséget a zajból. Az apró levelek légmozgás általi zizegése elfedi a keletkező zajt. Ez a zizegés kellemesebb az emberi fülnek, mint a zaj.
  • rázkódások, rezgések gyengítése
Az összefüggő kövezetek és burkolatok a járdán át a házak faláig közvetítik a járművek mozgásából keletkező talajrázkódásokat, rezgéseket. A szilárd közvetítő felületeket a kocsiút és a járda közt megszakító ültetési sávok csökkentik a rezgések ilyen átvitelét, ezzel gyengítik hatásukat.
Tájesztétikai funkció
A szabad természettől elszakadt emberben a természeti hatást bizonyos mértékben városi díszkertek, kultúrparkok is kiváltják. A zöldövezeti telepítésekkel szemben támasztott követelmények között igen fontos, hogy esztétikai élmény forrásai legyenek.

* A fentieket számokba foglalja az a kis tanulmány, amit a cikk melléklete tartalmaz. Érdekes számokat és leírásokat olvashatunk benne.

Szükséges feladatok előrevetítése
Fás szárú növénytelepítés területén fontos feladatok:
            - Komárom város fakataszterének elkészítése.
            - Részletes gondozási naptár elkészítése és betanítása a parkfenntartó cég dolgozóinak.
            - Növelni kell a fásított területek számát, főként az összefüggő fásított területekét (erdők, ligetek).
            -  Pótolni kell a kivágott fákat, meg kell őrizni a zöldfelületi egyensúlyt.
            - Meg kell kezdeni az utcák fasor-felújítási munkáit. Szerencsésebb lett volna ezt az útfelújításokkal együtt végrehajtani, de ha már vannak szép útjaink, akkor legyenek szép fasoraink is.
            - Meg kell határozni azoknak a növényeknek a körét, amelyek jól bírják városunk környezeti adottságait és az itt fellépő káros hatásokat is elviselik. Fontos szempont továbbá, hogy kevésbé legyen igényes a gondozásra. Ne a megemelt ápolási feladatok miatt tűrje a városi körülményeket.
            - Meg kell keresni a lehetőségét egy kertészet kialakításának, ahol saját célra nagy mennyiségben tudunk cserjéket, fákat, évelő virágokat termeszteni.
            - Nyitni kell a város lakossága felé. Gyakoribb és alaposabb tájékoztatásban kell szolgáltatni, fel kell készíteni őket a saját tulajdonú dísznövényeikkel kapcsolatos problémákra, gondokra is.


Melléklet

Az erdő és környezetvédelmi hatásai
A fél hektárnál nagyobb kiterjedésű facsoport már erdőnek nevezhető. Vegyük sorra – elsősorban környezet-egészségügyi szempontból – az erdők jótékony hatásait.

Talajtartás
A fák gyökérzete mélyen a talajba hatol, behálózza, megköti, szilárdítja azt. Ezáltal megfékezi a termőtalaj lepusztulását. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az erdőszélen alig hat az eső és a szél ereje, míg fél kilométerrel odébb, a csupasz talajról jelentős földmennyiség mosódik, fújódik el.

Talajvíz-szaporítás
A csapadék erőteljes cseppjei a csupasz vagy gyér növényzetű talajt kikezdik, rombolják. Az erdő fáinak az ágai, levelei viszont elaprózzák és a parányi cseppek a gyökérzet mellett a talajba szivárognak. Ott a talajvíz mennyiségét gyarapítják. Hazai vizsgálatok megállapították, hogy a középhegységi cseres-tölgyes erdők négyzetméterenként kb. 100 literrel bővítik a talajvizet, ha a csapadék 600-800 mm/év. A folyamatosan megújuló talajvíz mennyisége függ a talajoktól is. A tölgyes alatt átlagosan 175 l/m²-t mértek. Az erdei fenyvesek alatt kevesebbet: 133 l/m²-t.

A vastag humusz előnye
Egy hektár erdő felszínén minden évben 75 tonna humusz képződik a lehullott falevelekből és az elhalt növényi, állati szervezetekből. Ez a réteg – mint a szivacs – jelentős csapadékvíz felvételre képes, saját súlyának kétszeresére. Gazdaságosan tárolja és csak lassan, folyamatosan bocsátja el. Így az erdő egyrészt a saját talajának, másrészt a közvetlen környezetének egyenletes vízgazdálkodását is szolgálja.

Párologtatás
Az erdő „forgatja” a vízkészletét. Egy hektár tölgyes naponta 25 ezer liter (25 m3) vizet szív fel és párologtat el. Ahol a nyári napokban a napsugárzás ereje meghaladja a 420 kal/m²/órát, ennek az energiamennyiségnek a közömbösítésére kb. 5 l víz kell m²-enként, mert a magas hőmérséklet gátolja a fotoszintézist. Az erdőben vagy a közelében a levegő relatív páratartalma 5-6 %-kal magasabb, mint a fátlan területeké. Közép-Európában a növényi párologtatás 3-7000 t/ha/év. Többszörösen meghaladja a szabad vízfelületét, amely kb. 1000 t/ha/év.

Zajcsökkentés, szélerőmérséklés
Az erdő a legalább három szintjével (gyep, cserje, fa) nagyobb eredményt ér el, mint egy téglából rakott fal, mert a sok apró levél szétszórja a beléjük ütköző hanghullámokat. Enyhe mozgásuk susogó hangja elnyomja a távoli zajokat. Az erdősávnak nagy szerepe van a zaj csökkentésében és a szélerő mérséklésében. Vizsgálatok kiderítették, hogy egy 50 m széles, 20 m magas különféle fákból, cserjékből álló erdősáv az idegesítő közúti vagy üzemi zajt felére, azaz normál beszéd szintjére képes csökkenteni. Az ipartelepek körüli véderdők ebben is jeleskednek. A tomboló szélnek is útját állják a fák. Megfékezik és mögöttük kb. fél kilométer hosszan szélárnyék, keletkezik. Általában a famagasság huszonötszöröséig védenek a szél ellen.

Hőmérséklet-enyhítés
Erdőben kirándulva télen-nyáron jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy a fák között enyhébb a levegő:
-          hőségben kb. 5 fokkal hűvösebb,
-          a nagy hidegben kb. 5 fokkal melegebb, mint a sík mezőn.

Porfogás
A levegőből hulló vagy a benne lebegő szilárd szemcsék a levelekbe ütköznek, és rájuk tapadnak. A porszemek nagyon parányiak, tulajdonképpen csak egy-két beeső fénynyalábbal válnak láthatóvá, s ezért könnyen elhanyagolható mennyiségnek vélhetnénk az össztömegüket.
Ez tévedés!
Elámulunk, ha az egy hektár erdő éves porkötő teljesítményéről hallunk:
-          a fenyőfák 30-35 t,
-          a tölgyfák 50 t,
-          a bükkfák pedig 60-70 tonna port fognak fel hektáronként és évente többször is, hiszen egy-egy kiadós zápor viszonylag tisztára mossa a leveleket. A levél felületének milyenségétől függ, hogy mennyi por marad rajta. Előnyösek a molyhos, viaszos, rücskös tulajdonságok, de a sima, ugyanakkor nagy levéllemezekre is tetemes por hull. Mivel a levelek úgy helyezkednek el, hogy minél több fényhez jussanak, egymás mellett, felett és alatt minden kis rést kitöltenek. Helyzetüket levélmozaiknak nevezzük. Eleven porernyő ez!
Megfigyelték, hogy 1 m²-en:
-          a szil levélzete 3,4 g,
-          az orgonáé 1,6 g,
-          a hársé 3 g port köt meg.

Gázcsere
A zöld színtestekkel rendelkező növények fotoszintetizálnak. Ehhez szén-dioxidot vonnak el a környezetükből, és oxigént bocsátanak ki. Megfigyelték, hogy 1 m3 lomb az év 9 hónapjában az úgynevezett vegetációs idő alatt 400-450 g oxigént juttat a levegőbe. Mivel az oxigén feltétele az égésnek, a gépkocsik is fogyasztanak belőle:
- egy Volkswagen-motor óránként 16 m3 O2-t nyel el,
- egy gépkocsi 100 liter benzin elégetéséhez 350 kg O1-t használ fel.
Így már érthetőbb, hogy miért tiltják ki a gépkocsikat a legtöbb parkerdőből, természetvédelmi területről és miért szorgalmazzák a városi fásítást. Még meglepőbb adatokhoz jutunk, ha csupán egy fa produkcióját tanulmányozzuk részleteiben.

Egyetlen fa teljesítménye
Példaképpen válasszunk egy 100 éves bükkfát, amely kb. 25 m magas, koronaátmérője 15 m. Hozzávetőlegesen 200 ezer db levele van, amelynek összfelülete mintegy 1000 m². Koronavetülete 166,5 m², mint pl. egy osztályterem területe. Lombkoronája kb. 800 m3. Ennyi levél fantasztikus teljesítményre képes.
A példaként választott fa naponta 5 hl vizet szív fel és párologtat el. A benne oldott sókat a szervesanyag-termelésben hasznosítja, a párolgásával pedig hőt von el a környezetéből. Így megfelelő testhőmérsékletet termel a vegyi folyamatokhoz. Nyári napokban óránként 3-5 liter/m² pára távozik a levelekből. Szélcsendes, kánikulanapokon a hő- és fényenergia közömbösítéséhez m-ként öt liternél több vizet kénytelen elpárologtatni.
Ez már szembeötlik a fonnyadt, zsugorodott leveleken. Négyzetméterenként 5 l víz elpárologtatásához közel 3000 kalória hőenergia válik rejtett hővé. 1 kg barnaszénnek átlagosan ennyi a fűtőértéke, és télen naponta egy m²-nyi növényházi terület fűtéséhez ennyi éppen elegendő.
A lombozat a napenergia mintegy felét nyeli el, de csupán 1,5-2 %-át hasznosítja a fotoszintézis során. Ez kb. 3,5-4,5 kal/m²/óra értéket tesz ki és közben átlagosan 21 gramm szerves anyag termelődik. Az 1000 m2-es összlevélfelület teljesítménye révén napi 10 órai produkciót számolva 10 kg-nyi tömeggel gyarapodott az idős fa egyetlen nap alatt.
Ehhez a művelethez CO2-t vont el a környezet levegőjéből és O2-t bocsátott a helyére. Tíz óra alatt 16 kg CO-re volt szüksége, és több, mint 10,5 kg oxigénnel javította a levegőt.
Közben  a lombozat komoly mennyiségű port fogott fel. Tavasztól őszig naponta átlagosan 1,9 kg-ot.
Egy fa hihetetlen teljesítményre képes, és ennek az emberek, állatok látják hasznát. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy van-e fa a közelükben vagy nincs.
Hányszor halljuk a felelőtlen fadöntögetőktől: - Majd ültetek másikat! Vajon ez mentség lehet?

A kutatók érdekes adatokhoz jutottak:
- egy nyolcvanéves fa annyi oxigént termel, mint amennyit egy felnőtt ember egész év alatt elfogyaszt,
- ugyanerre a teljesítményre két darab hetvenéves, vagy öt darab ötvenéves fa képes csak, mert:
            egy ötvenéves fa lombkoronája                     82 m³
            egy hetvenéves fa lombkoronája                 200 m³
            egy nyolcvanéves fa lombkoronája              400 m³
            egy kilencven-száz éves fa lombkoronája   800 m³.

Természetesen ezek átlagos adatok, de az elgondolkoztatásra mindenképpen alkalmasak. A fa teljesítménye a leveleknek köszönhető. Érthető, hogy kíváncsiak vagyunk, mit tud a falevél?

Egy átlagos nagyságú falevél:
-          felülete kb. 50 cm²
-          naponta 90 mg CO2-ot von el a környezetéből,
-          52,5 mg O2-t bocsát a helyére,
-          10 mg/nap port fog meg a felületén.


                                  

2013. július 14., vasárnap

Települési zöldfelületek.

Komáromban élek, és ennek a városnak ismerem a legátfogóbban a zöldfelületi rendszerét, ezért sok cikkem több szállal is kapcsolódni fog ehhez a városhoz. Van szerencsém több település zöldfelületét is átfogóbban ismerni, ezért merem kijelenteni, hogy még a Komáromra vonatkozó részek is megállják a helyüket Magyarország településeinek jelentős részén. Ezért bíztatok mindenkit, aki érdeklődik a települése zöldfelülete felől, hogy olvasgassa a cikkeket, talál bennük sok használható dolgot.
Komáromnak ma nincs átfogó képe zöldfelületeinek helyzetéről, állapotáról. Nincs határozott, széles körben megvitatott zöldfelületi jövőképe. Túlzás lenne azt állítani, hogy nem készült egyetlenegy tanulmány sem, amiben nem szerepelne a város zöldfelületi rendszere, de az általam 1995-ben közzétett, majd egyszer (2008) frissített, aktualizáltat kivéve mindegyik nélkülözi a részletes és pontos felméréseket. Ez a kijelentés igaz a csillagászati összegekbe került általános és részletes rendezési tervekre is, amik már elkészültükkor bődületes hibákat tartalmaztak a zöldfelületekről. Ezen hibák alapján hozták meg azokat a  döntéseket, amik a település zöldfelületi rendszerét hosszú távon befolyásolják. Régebbi hosszútávú tervek tesznek még említést a felméréseimre, annak néhány adatát be is emelik a tanulmányukba, de az újkeletű koncepciók, rendezési tervek már nem fárasztják magukat ilyennel. Mind a rendezési tervek, mind pedig a különböző szintű fejlesztési tervek nélkülözik az adatokat, pontosabban nélkülözik a reális alapokon nyugvó adatokat. Helyett olyan statisztikákat, leírásokat alkalmaznak, amik köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Sajnos ez azért fordulhat elő, mert a helyi önkormányzatnál fellelhető adatok nem pontos felméréseken nyugszanak. Ha mégis veszi magának a fáradtságot és kimegy a területre szemlézni az többnyire nincs tisztába azzal, hogy mit is mér fel, mit kellene felmérni. Egy zöldfelület esetében a legkevesebb annak nagyságát lemérni, sokkal fontosabb információk a növényzet, annak kora, állapota, nagysága, intenzitása stb.
El kell ismernem, hogy ezek a tanulmányok kivétel nélkül nagyon szép célokat fogalmaznak meg, de azok elérni szinte sose fogják, sose tudják, hisz a meglévő állomány gondozását sem tudják ellátni. Pedig az első és legfontosabb lépés a meglévő zöldfelületek megfelelő szintű gondozása lenne. De erről, majd a következő cikkben. A fentiek alapján kijelenthetem, hogy az elmúlt években, évtizedben nem kapott kellő hangsúlyt a településökológiai alapokra helyezett zöldfelületi rendszer fejlesztés.
Mindenhol azt hallom, olvasom és érzékelem a gyakorlatban, hogy a zöldfelületi fejlesztések önmagukban nem kezelhetők, nem valósíthatók meg, azoknak illeszkedniük kell a településfejlesztés rendszerébe. Ez így szép és jó is lenne, de a gyakorlat olyannyira eltolódik az építészet irányába, hogy a zöld mindig feláldozódik. Ha valahol történik is fejlesztés az többnyire arról szól, hogy az építkezés után megmaradt szabad felületekre kell kialakítani valami zöldet. Tervezés során is először a beton kerül a papírra, majd, ha marad még szabad hely, akkor oda berajzolgatnak valamit. Sajnos ezt az irányt követik a kerttervezők is, pedig legalább nekik lojálisnak kellene lenniük a növényekhez. Ha nem is kerül első helyre a növény az ő fejükben, akkor is legalább a betonnal egyneműként kellene gondolniuk rájuk. A fentiek miatt is tolódik el a települési zöldfelület fejlesztés, építés a tetőkertek, a zöld homlokzatok, a planténer kertészetek, kiemelt ágyások irányába. Ezek aktív értéke sokkal kisebb, mint a szabad földfelületbe létrehozott társaiké. Ma már fákat is a betontenger közepére lehet csak ültetni, de oda is csak akkor, ha éppen nem megy ott a földben kábel, közmű. Az ilyen ültetések életben tartása komoly feladat, hisz a természetes csapadékot elvezetjük onnan, így a fának esélye sincs inni, ezért ellátjuk öntözőrendszerekkel őket. Micsoda ellentmondás és pazarlás!?!
A települési zöldfelület fejlesztésnek nem luxusnak kellene lenni, hanem egy olyan eszköznek, amivel a város jutalmazza a vele kapcsolatba lépő embereket. A zöldfelülete fejlesztése és megőrzése nélkül egy település sem tudja biztosítani az élhető és fenntartható környezetet. Társadalomkutatók állítják, hogy a jövő évezred tudományos,- technikai,- gazdasági versenyét az a gazdasági közösség fogja megnyerni, vagy egyáltalán lépést tartani vele, amelynek inspiráló tájai, élhető és szerethető életterei, az emberi tartózkodásra, regenerálódásra alkalmas közösségi terei lesznek.
Ebben a blogban azért kívánok tenni:

  • a település vezető döntéshozói figyelmét felkeltsem a téma iránt,
  • olyan írások jelenjenek meg, melyek segítséget nyújtanak az élhető, fenntartható zöldfelület kialakításban,
  • inspiráljak minden embert, lakost arra, hogy a maga módján, lehetőségei szintjén tegyen a zöldfelületekért,
  • konkrét módszereket, technikákat, technológiákat mutatok be, melyek akár azonnal eredményeket hoznak,
  • bemutatom a jelenleg működtetett rendszer kedvező és kedvezőtlen elemeit, és megoldásukra javaslatokat teszek,
  • bemutatom Komárom jelenlegi zöldfelületi rendszerét, adatokkal, számokkal, képekkel támasztom alá megállapításaimat,
  • folyamatosan szeretnék kommunikálni a téma iránt érdeklődőkkel, közülük is kiemelten fontos számomra Komárom lakosságának véleménye, észrevétele, javaslata,
  • idővel egy olyan tanulmányt szeretnék itt összeállítani, ami hosszútávon segíthet az élhetőbb Komárom kialakításában, megőrzésében.

2010. december 15., szerda

Technoszféra.

Egy szakirodalmi megfogalmazás szerint egyedül a település képes arra, hogy tartósan biztosítsa az ember számára a fennmaradást, társadalmi létet. Mindezt sajátos ökoszisztémáján keresztül képes elérni. Nagyon leegyszerűsítve fogalmazhatnánk úgy is, hogy a természet lágy ölén az ember nem életképes létforma. Milyen furcsa ezt így leírni! De valljuk, be van benne igazság. Oly mélyre kerültek, vagy kihaltak belőlünk azok az ösztönök, megérzések, és még sok más hasznos dolog is, hogy hiányukban, a nagy vadonban életünk csak máson múlik.
És mégis, mégis mennyire fontos, hogy ahol élünk legyen körülöttünk zöld, daloljanak a madarak, lengedezzenek a fák ágai stb. Valami mégis bennünk maradt, ami néha arra késztet, hogy menjünk el egy parkban, szagoljunk meg egy virágot, feküdjünk el fűben, egyszóval vegyük fel a testi kapcsolatot a természet elemeivel. Minél idősebbek vagyunk, annál erősebb ez a késztetés.

Erre még az érdektelen tinik is megállnak.
A település méretével arányosan csökken a természet jelenléte. Egy településen belül már nem is boiszféráról, ökoszféráról beszélünk, hanem technoszféráról. Ezt az ember alakította ki magának. Túlnyomórészt nem természetes anyagokból áll, erősen az emberi hatások befolyásolják. A természet törvényeit és erőit az ember megpróbálja igába törni, ezért a településeken belül egy állandó csata zajlik az ember és a természet között. Sok példát lehetne erre hozni, itt van rögtön a vakond sanyarú helyzete.
Főként magánkertekben azok közül is elsősorban a drága pénzen épített művi csodákban üldözik őket. Sokan keseregnek azon, hogy mért pont náluk, mért nem megy máshova. Ennek több oka van, de a legfőbb az, hogy mi emberek a településünk fejlesztése során napról-napra csökkentjük az életterét. A korábban nagy park helyén épül egy építmény, közlekedő utakkal ellátva, így kialakulnak a szigetes parkok.

Hát nem aranyos.

A vakond menekülne máshová, de nem tud a mélyre nyúló útalapoktól, kerítés lábazatoktól, közmű alagutaktól stb., így hát bennragad a kis parkba, és próbál ott boldogulni. Ez a kis park lehet magánkert, vagy közpark stb. A kis területen csökken az étel a számára, mivel szaporodik, ezért egyre több éhes száj (ásó láb) kutat az élelem után. Ennek aztán megvannak a következményei, ami jól látható, és sokakat bosszant. Pedig a természet csak élni akar. A csata mindaddig folytatódik, amíg szegény vakondok el nem pusztulnak. Ritkán lesz a vakond szempontjából pozitív kimenetel a küzdelemnek. Pedig a történet mindenkire nézve boldogsággal zárulhatna.
Vagy itt van a víz, ami mostanság gondot okoz. Minél fejlettebb egy város, annál többet költ a természetes víz kiszorítására. Ha a talajban van, akkor felázunk, ha esik, akkor beázunk, ha megfagy, akkor elesünk, ha túl sok párolog, akkor nehezen lélegzünk, vagy penészesedünk stb. Ezért hát elvezetjük. Régen egyszerűen árkokat húztunk, amik mellé sok-sok fát ültettünk. Nem építkeztünk olyan helyre, ahol időszakosan víz állt. De a település terjeszkedett. Kellett az árkok helye és az időszakos vízállású területek is. Árkokat betemettük, ahol nem ott kisebbre vettük, kibetonoztuk, a fákat kivágtuk, a vizenyős területeket feltöltöttük, dréneztük. Ez működött is, mert a természet nem bővelkedett csapadékban. Na, de mostanság. Ha kell, ha nem, esik. És az eső, ha egyszer elindul az égből, akkor le is esik. A 20 évvel ezelőtti csatát megnyertük, de a mostaniban vesztésre állunk. Hatalmasak a károk, nem csak anyagiak, hanem morálisak, lelkiek is. Valamit ki kell találni a települések védelmében, de attól félek, hogy megint nem a jó megoldást fogjuk megalkotni, hanem a költségest. Megint nem a baj forrására koncentrálunk, hanem csak a bajra.
Ezt a blogot, és a hozzá szervesen kapcsolódó többit is, azért indítottam, hogy olyan szempontból mutassam be a település zöldjét, hogy abban minden érintett az előnyöket lássa.
Remélem sikerülni fog.

2010. december 7., kedd

Miért is....?

Egy blog indításának megvannak az előzményei, csakúgy mint minden másnak az életben. Van aki spontán fog bele a dolgokba, még mások hossazbb-rövidebb ideig tervezgetik azt. Én ez utóbbi kategóriába tartozom ezzel a bloggal.
Sokáig gondolkodtam azon, hogy létre kellene hozni egy olyan helyet, ahol a települések zöldfelületeiről elsajátított tudásom, kialakult gondolataim oszthatnám meg. A gondolatokat így hát a tettek követték. Ez a blog az idők során több szálon is kötődni fog a többi tematikus blogomhoz, egyenlőre a Fákról, és a Virágokról hoztam létre külön blogot.
Remélem, hogy ennek a blognak a hatására minél több ember pozitív érzelmekkel fordul a zöldfelületek és a bennük, belőlük élő élőlények irányába.
Mert ugye szép egy fa, és szépen turbékol a rajta ülő galamb, de amikor az autónkat tojja le, akarom mondani piszkítja be akkor már vesszen mindkettő.